Interjú sp-vel!

A legtöbb, veled egykorú srácot már a munka gondolatától is kirázza a hideg. Te viszont évek óta a saját karrieredet építed. Hogy kezdődött nálad a zenés-rappes imádat?
A zenélés egészen a gyermekkoromig visszavezethető. Anyukám beíratott zongorázni a helyi zeneiskolába, amit nagyon utáltam, de aztán később megszerettem. Ahogy telt az idő, a haverokkal kitaláltuk, hogy csináljunk rockcsapatot, fiúcsapatot, vagy éppen együttest. Éppen olyat, ami az akkori divatnak, és ízlésvilágunknak megfelelt. Aztán 12 évesen, két kedves barátommal összehoztuk az első saját számunkat, ami a gördeszkázásról szólt. Botmikrofon, kisszoba, egy ócska számítógép, és egy elvetemült ötlet. Innen indultam én.

Kinek a hatására kezdtél el szöveget írni? Még a legismertebb előadók sem szívesen írnak maguknak dalszövegeket, mert félnek attól, hogy túl sablonos gondolatokat vetnének papírra.
Még azt sem tudtam mi az a rap, mikor az első kisebb-nagyobb szövegeimet megírtam. Hogy mi ihletett? Ez biztosan viccesen hangzik majd, de az elsők között volt egy olyan vers, ami Avril Lavigne-ről szólt. 12 éves voltam, jó a csaj, nagyon tetszett, most mit csináljak? (nevet)

Miről írsz legszívesebben? Mennyiben változtak a témáid az idő során?
A szövegek rólam, és a környezetemről szólnak. Az engem ért hatásokról, lányokról, barátokról, bulikról, és bár sablonosan hangzik, de teljes mértékben az életünkről. Általában elég aktuális dolgokról írok, ezért pontosan lehet tudni, hogy milyen kedvem van, és mi történik velem. Az idő haladtával persze úgy változtak a szövegeim, ahogy a hozzáállásom is a világhoz.

Te is káromkodsz, mint a többi rapper. Ennyire unszimpatikus a világ?
Igen, van egy-két helyen káromkodás, de azt gondolom, hogy engem nem a mocskos szám jellemez a legjobban. Nem azért írtam bele őket, mert a "nagyok" is káromkodnak, hanem azért, mert sokszor olyan témákat érintek, amelyek dühöt váltanak ki belőlem. Ekkor kerül képbe egy-két olyan szó, amelyeket nevezhetünk csúnyának is. Anyukám is tudja, hogy nem vagyok egy káromkodós alkat. Nem szokott csesztetni érte. (nevet)

Apropó szülők. Mit szóltak hozzá, hogy a kicsi fiúk belecsöppent a „gengsztervilágba”? Hiszen az amerikai filmekben azt látni, hogy a rapperek pisztollyal járnak, és drogot árulnak a sarkon. A szülők pedig általában nem éppen ilyen jövőről álmodnak, ha a gyerekükről van szó.
Szüleim eleinte nem nagyon támogatták, nem vették komolyan a zenélést. Néha felszóltak a szobámba hogy halkítsam le a "tam-tam" zenét, mert megőrülnek tőle. De most már látják, hogy tényleg komolyan gondolom, és elfogadják hogy ezzel töltöm minden percem.

Hogy lett a rapből éneklés? Nem érzed hiteltelennek, hogy a keményebb, beszólós műfajból áttértél egy érzelmesebb területre?
Az első "komolyabb" számunkban én énekeltem a refrént, és majdnem minden rap-számomban rakok énekbetét. Ezért nem mondanám hogy nagyon éles váltás lett volna ez a lemez. Tény, hogy más, mint az előzőek, de mit csináljak ha ez tetszik? Nem érzem már magaménak azt a stílust, ebben az újban találtam meg önmagam, és kétlem hogy ez nagyon változna. Sajnálom ha ezzel csalódást okozok azoknak, akik a régi dalokat szerették, de senki kedvéért nem leszek más, nem fogok megváltozni.

Több dalodban is felismerhetőek olyan stílusjegyek, amelyek Justin Timberlake dalokra hajaznak. Mi ez a Justin imádat?  Miért pont ő?
Ezen már sokat gondolkodtam, és nem tudok rá pontos választ adni. Justin két olyan szólólemezt adott ki, amelyeket bárhol, bármikor, és akárhányszor meghallgatok, nem tudok megunni. Olyan koncerteket ad, amilyeneket soha, egyetlen magyar előadóművész nem hozott össze, és olyan hangja van, amit nem tudok mihez hasonlítani. Ha ezeket a szempontokat figyelembe véve valakihez hasonlítani szeretnék, akkor ő lenne az.

Justin előadó, showman, aki pontosan tudja, hogy milyen hírekkel képes fenntartani az érdeklődést. Te belemennél hasonló trükkökbe, vagy a zene a legfontosabb?
A legfontosabb a zene szeretete, és hogy én legyek az, akit a kamerák mutatnak, ne pedig egy ócska másolat, vagy egy csinált sztár. Lebeg egy cél a szemem előtt, amiért harcolni fogok a végsőkig. Ha már idáig eljutottam, nem fogom feladni. Nagyon sok akadályba ütköztem eddig is, és valószínűleg ez sem fog változni, de úgy gondolom elég jól veszem a kanyarokat. A popszakmához hozzá tartozik a bulvár. Muszáj, hogy beszéljenek rólad, mert hiába csinálsz jó zenét, különben nem leszel képben, és elfelejtenek. Néha kompromisszumokat kell kötni.

Akkor felteszem konkrétabban a kérdést: Mi vezényel? Az, hogy szerepelj a tévében, vagy az, hogy szórakoztasd a közönséget?
Általános iskolába az összes versenyen szerepeltem, és minden játékban benne voltam. Szóval nem mondom azt, hogy nem szeretek szerepelni. Viszont nagyon fontos számomra az, hogy az embereknek szimpatikus legyen az, amit csinálok. Ha nem szeretnének, nem állnék színpadra. Hihetetlenül jó érzés, ha elismerik a munkámat, és megtapsolnak.

A lányok, hogy viszonyulnak hozzád? Gondolom nehéz megállapítani, hogy az emberek miért közelednek feléd...
Elég régóta nincs már komoly kapcsolatom, talán pont ezért. Nagyon sok lánytól kapok levelet, odajönnek az utcán, bulikban, de nem tudom eldönteni hogy a hírnév érdekli őket, vagy én. A szerelmes szövegeim nagyon sokáig egyetlen lányhoz szóltak. Az első kislemez egy az egybe neki íródott. Aztán később jöttek kisebb-nagyobb kapcsolatok, amelyekből táplálkozni tudtam, és hatással voltak a szövegeimre, valamint rám is. De hogy mit hoz a holnap, és megtalálom-e a nagy őt, az majd kiderül.

A beszélgetésünk során azt látom, hogy nagyon eltökélt vagy, ha a munkádról beszélünk, ám a magánéleti téma nem annyira villanyozott fel. Mennyire tartod magad karrieristának? 19 évesen kevesen érnek fel önerőből ideáig, mint ahol te vagy. Van a munkádnál fontosabb dolog a számodra?
Ennyi idősen nehéz ezt kimondani, de teljes mértékben karrieristának tartom magam. Addig nem nyugszom, amíg nem érem el ezt, amit megálmodtam. Számomra ez a legfontosabb. Persze oda kell figyelnem az egyetemre is, a barátaimra, családomra, de az elsődleges nálam a zene. Sokszor voltam padlón, úgy éreztem, hogy abba kell hagynom, mert elég sok negatív benyomás ért. De bármi történt velem, a zene mindig ott volt, és két hétnél tovább nem bírtam ceruza, valamint papír nélkül. Ja, és a zuhany alatt is énekelek.